08. 'Dombon van a babám'

Helló, kedves táncoskáim! Kinek hogy telik a nyári szünet? Én szombat éjjel - vasárnap kora hajnalban - értem haza a tánctáborból. Fantasztikus egy hetet tölthettem olyan emberek közt, akiknek hála fejleszthettem úgy a tánc-, mint az énektudásom is. És ennek én nagyon örülök.
Viszont eszembe jutott egy ötlet is, amit >itt< olvashattok.
Kellemes olvasást, kommenteket, vagy akármit el ne felejtsetek hagyni.
Jövőhéten - remélhetőleg - ismét új rész lesz publikálva. Bár az is meglehet, hogy hamarább, ugyanis keddtől talán vasárnapig nem leszek itthon. 

  Augusztus 11-e volt, ami annyit jelentett, hogy alig van egy hetük még arra, hogy összehozzák a szilágysági koreográfiát és, hogy tökéletesítsék a másik kettőt. Ám Bogi nem aggódott. Ismerte a barátait és tudta, hogy képesek lesznek rá. Ha eddig volt is kétsége, most mind elpárolgott, ugyanis az első két, viszonylag nehéznek mondható koreográfiát már-már hiba nélkül el tudták táncolni, épp csak néhány simításra van szükség ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. 

  Sosem hitt abban, hogy egyszer részese lehet egy ilyen szedett-vedett táncosokból összeállított csoportnak, amelyben olyan emberek vannak, amelyek naprakészek, és bármikor, bárhol, azonnal táncra perdülnek. Azt sem gondolta volna, hogy ilyen hamar képesek lesznek betanulni egy összetett koreográfiát. Ugyan hallotta már, hogy a többiek hány éve táncolnak és, hogy mennyire tehetségesnek mondták őket még anno, de akkor sem volt biztos abban, hogy azonnal sikerülni fog minden. És, sikerült. Ó, de még mennyire, hogy sikerült. Sőt, minden túl könnyen ment. Túlságosan is könnyen. És, ha most Bogiból előtörne a pesszimistaság, akkor arra kellene gondoljon, hogy nemsokára történni fog olyan, amely egyáltalán nem fog kedvezni sem neki, sem a többi táncosnak.

  De nem, ilyenekre nem is gondolhat. Most, ebben a pillanatban nem. Zenét kell hallgatnia, esetleg játszania annak érdekében, hogy a fejében összeálljon a koreográfia és annak a zenéje.

  És most ténylegesen ezt is fogja tenni. Mert semmi sem terelheti el a gondolatát. Nemsokára itt a nagy nap, és nem ronthatnak el semmit, ugyanis ettől fog függeni az, hogy a későbbiekben elhívják-e őket fellépésekre, avagy sem. 

  Egy fejrázással elzavarta minden egyes őrült gondolatát, leült Krisztián laptopja elé, s elkezdte vizsgálni a szilágysági zenéket. Azokat, amelyeket nem ismerte, végighallgatta, ha kellett, akkor kétszer is annak érdekében, hogy kiválassza a megfelelőt. Végül egy külön mappát hozott létre azoknak a zeneszámoknak, amelyekből össze szeretné vágni a dalokat. 

  Egy ajtócsapás zavarta meg koncentrációját, s azonnal a zaj irányába kapta a fejét. Krisztián állt az ajtóban, egyik vállán egy hanyagul odadobott hátitáskával. Bogi az órára pillantott, s rá kellett döbbennie, hogy már több, mint egy órája a zenéket vizsgálja, és még mindig nem jutott teljesen dűlőre. Amióta ő állítja össze a koreográfiákat, azóta ez a nap menetrendje: Bogi bemegy háromra a táncterembe, ahol már megtalálja Krisztián laptopját, ahonnan is ki tudja válogatni a dalokat az elkészülendő koreográfia zenéjéhez; Krisztián jön négyre, ugyanis ő akkor végez a munkában; miután Krisz is megérkezik, megmutatja neki a kiválasztott dalokat, átbeszélik a Bogi fejében lévő félig kész koreográfiát és, ha Krisztián beleegyezik, akkor nekiállnak összekeverni a dalokat; ötre pedig érkeznek a többiek. 

  Ez a sorrend pedig most sem szakadt meg. 

  Krisz ledobta az egyik sarokba a táskáját, megragadta az egyik széket, s Bogi mellé húzta azt. Nemes egyszerűséggel ledobta magát a székre, majd a gépezetet maga elé fordította, hogy el tudja olvasni a dallistát. 

 - Ebben már száz százalékosan biztos vagy? - kérdezte, s kissé duzzadt ajkába harapott.

 - Teljes mértékben - bólogatott bőszen a lány. - Miért? 

 - Nem ismerem a Dombon van a babám-ot - vallta be, s lesütötte a szemét.

 - Nem... ismered? - hüledezett a lány. 

 - Láttam már a táncot, de az sem ebben az évtizedben volt - nevetett fel keserűen.

 - Állj fel - parancsolta a lány, s egy mozdulattal feldobta magát a székről. 

  A számítógép fölé hajolt, s keresni kezdte a Bürkös-től azt az összeállítást, amelyben benne van az említett dal is. Miután megtalálta, előre tekerte, s a fiúra pillantott, aki még mindig megfagyott pillantással meredt maga elé.

 - Na, gyerünk - nevetett fel a lány, s játékosan Krisztián vállára csapott. - A tánc nem tanulódik meg magától. 

  Erre már Krisztián is felkapta a fejét, megvillantott egy szivdöglesztő mosolyt, felállt a helyéről, s a terem közepébe vándorolt. Kihúzta magát, majd szalutált. - Indulhat, asszonyom.

  Bogi felnevetett, elindította a zenét, s beállt Krisztián elé. Háttal állt neki, mindkét kezét felemelte, hogy a srác aztán megfoghassa azt. A fiúval majdhogynem párhuzamosan állt, csupán csak egy picivel kellett állnia a jobb oldalán. 

  - Feltételezzük, hogy ez a kör, rendben? -  a fiú bólintott, ezután a lány folytatta. - Mindig körbe kell mennünk, s általában kifelé kezdünk. Két lépés kifelé, kettő befelé, közben pedig megyünk a körrel - miután Krisztián mindent úgy tett, ahogy Bogi mondott. - Ezután kiforgatsz, miközben bokázol. Rendben? Próbáljuk újra. 

  És újra próbálták. És újra. És újra. Addig táncolták ezt a néhány lépéssorozatból összeállított táncot, ameddig a dalnak is vége lett. Akkora már Krisztián is tudta a lépéseket. 

 - Gyerekek, elkezdtétek a bulit... nélkülünk? Van szívetek? 

  Krisztián és Bogi oly' annyira belemerült a táncolásba, s abba, hogy Krisztián agyába berögzüljön ez a néhány lépés, hogy észre sem vették, hogy az ikrek megérkeztek. Ákos vigyorogva figyelte őket, táskáját pedig Krisztián táskája mellé dobta. 

  - Többiek? - kérdezte a lány, miután megállította a zenét.

  - Úton? - kérdezett vissza hanyagul Máté, majd ledobta magát az egyik szabad székre.

Átvizsgálta a kiválasztott dalokat, majd hümmögött. - Ezek lennének a koreográfiának szánt dalok? - kérdezte ismét.

  - Eddig csak ennyi van meg. De még keresgélek dalokat és gondoltam még legényesre is - válaszolta Bogi, s ledobta magát a másik székre. - Belemerültem a keresgélésbe és még nem találtam meg a megfelelőket. Mindenesetre holnapra biztos meglesz a teljes.  

  - Eddig nem rossz. Mondjuk hozzáadhatnál olyan dalokat is, amely csak a Szilágysághoz tartozik. Néhány dal innen olyan... mai szóval élve uniszex, ezt - mutatott az egyik dalra. - még Somogyban is éneklik. 

  Bármennyire is próbált Bogi ellentmondani mindennek, nem tudott. Igaza volt a srácnak. S ami a legmegdöbbentőbb, hogy egyáltalán nem gondolta még át a koreográfiát, pedig ez a tánc állt hozzá a legközelebb. A szégyen által kreált pír most az arcára tapadt. 

  - Kösz a segítséget, Máté. Nélküled... - bár nem fejezte be. Tudta, hogy a fiú tudja, hogy mire gondolt. Ez pedig épp elegendő volt.

  - Bármikor, Bogim - kacsintott rá, majd felállt, s üdvözölte a most érkező lányokat.

  Miután a csapat összes tagja megérkezett, nekikezdtek a bemelegítésnek. Bogi egy olyan számot indított el, amely nemrég jelent meg, s a diszkókban leginkább ezt szokták játszani. Egy óriási kört alkottak, majd elkezdtek ritmusra körbe járkálni. Nem az ő műfajuk volt ez a dal, mégis annyi beleéléssel és élvezettel követték Bogi minden egyes lépését, hogy ha egy külső ember figyelné meg ezt a csoportot, akkor azt mondaná, hogy a táncoló fiatalok egy street dance csoport tagjai, nem pedig egy néptánccsoporté. 

  A bemelegítő után átváltottak a szilágyságiba. Egy ismerős dallamot játszottak le, amelyre a körben elkezdtek táncolni. Elsőnek a sima csárdást, s annak minden egyes diszitését próbálták el, s csak ezután váltottak át a frissbe, amely keretén belül Bogi visszafordulásokat mutatott a csapat többi tagjának. Leginkább krasznai visszafordulókat mutatott a fiúknak, a többit pedig későbbre tartogatta,
  Fél óra elteltével szünetet tartottak, s mindenki azonnal megrohamozta a vizesüvegét.
  - Próba után elmehetnénk a közeli Cukiba - vetette fel kissé lihegve Balázs.
  Az ötletet mindenki örömmel fogadta, a több perces szünet után pedig ismét belevetették magukat a táncolásba, hisz nincs mese: kilenc nap múlva fellépés!