07. Próba

Miközben Bogi a haját tűzte fel a tánchoz, azon tűnődött, hogy vajon megtudják-e csinálni ezt az egészet. Augusztus elseje volt, ami annyit jelentett, hogy tizenkilenc nap múlva huszadika, azaz az ünnepség. Ez lesz a legelső komolyabb fellépésük, amit nem ronthatnak el. Ha minden jól megy ott, akkor lehetőséget kapnak újabb és újabb fellépésekre, ugyanis rengeteg helyiségről jönnek még a táncosok és azoknak képviselőik; a képviselők pedig az illető helység fejei, akik az ilyesfajta rendezvényeket is szervezik.

Miután hosszú tincsei már nem a hátára omlott, hanem szépen fel volt fogva, a széken heverő szoknyájához lépett, s felkapta azt magára.

Ebben a pillanatban léptek be a többiek is. Miután a lányok átvették a próbaruhát, egy kört alkottak, s várták, hogy Bogi megszólaljon. Helyette viszont Krisztián kezdett el beszélni.

- Az interneten fent van a Fonótól egy hosszú, több, mint tizenegy perces széki dal. Az eleje legényessel kezdődik, amely nagyjából ki is gondoltam.

- Ezután pedig jönne a négyes - vette át a szót Bogi. - Énekelnünk is kéne, tehát lesz szövegtanulás is. A zene túl hosszú, ezért az egyik éneket majd ki kéne vágnunk. De ezt majd később eldöntjük. Ezután jönne egy még lassúbb, amit ismét körben kell táncolni. Bár, szerintem, az egészet át kéne másítsuk...- pillantott Kriszre. -, mert eléggé össze-vissza vannak a dalok. Csak a sorrendet kéne felcserélni.

- Megoldom később - biccentett a srác.

- Remek. Akkor most meghallgatjuk a dalt, utána pedig a srácok legényeseznek, mi pedig... mi pedig nézzük őket - vigyorodott el végül.

- Mi van? De ne már! - hördült fel Máté, mire mindenki elnevette magát.

- De most miért? - folytatta Balázs.

- A négyest és a páros táncot csak együtt tudjuk tanulni, az énekeket úgyszintén. Tehát... - tárta szét a kezét vigyorogva.

- Ez így nem fair - sóhajtott fel Ákos.

- Ez van, Balázs - öltötte ki a nyelvét Kata.

A négy fiú puffogva ment a terem másik felébe, s ott hallgatták meg a dalt. Kicsit sem tetszett nekik az, hogy a lányoknak ismét nem akad feladatuk. Miután a dalnak vége szakadt, Bogi vigyorogva állította meg a zenelejátszót, s biccentett a csapat férfitagjainak. Krisztián összeszedte minden egyes gondolatát, s megpróbálta elmagyarázni a három fiúnak azt, ahogyan ő elképzelte az első részt. Szerencséje volt, hogy a barátai könnyen tanultak, ugyanis ha ez nem így lenne, akkor napokig ezt a pár lépésből álló sorozatot kéne tanulniuk, ami csak időveszteséghez vezetne.

Mindeközben a négy lány kényelmesen elhelyezkedett a földön. Vigyorogva figyelték Bogit, aki csak sejtelmesen mosolygott.

- Terv? - kérdezte izgatottan Timi.

- Kezdjetek el ásítani, nyújtózkodói, és terüljetek el a földön - harapott ajkába.

Mindenki úgy tett, ahogy mondta. Timi elvette a táskáját a székről, s arra hajtotta a fejét. Kata elterült a földön úgy, hogy a fejét Timi hasára helyezte. Erika és Bogi nevetve figyelték a már kész párost, majd egymásra pillantottak. Erika hanyatt feküdt a földön, lábát felemelte, s egymásba fonta. Bogi törökülésbe helyezkedett, majd végignézett a társaságon. Minden lány ásított, s fáradságot színlelve feküdtek a földön. Ezután a fiúkra esett a tekintete.

Krisztián izzadságcseppek kíséretében magyarázta a lépéseket. Az arca vörös volt, már-már hasonlított egy paradicsomhoz. A másik három fiú érdeklődve figyelte azokat a lépéssorozatokat, amelyeket Krisztián szenvedve a meleg miatt tett meg.

Ákos ekkor vette észre a lazsáló lányokat. Szemei összeszűkültek, tekintete lefagyott, arcára kiült a döbbenet. Krisztiánra pillantott, majd a lányok felé biccentett. Az említett megpördült a tengelye körül, majd felmérte a tánccsoport másik felét. Bogi nevetve emelte fel a kezét, s vigyorogva integetett neki. Bármennyire is megmelengette ez a gesztus Krisztián szívét, most nem gondolt az érzéseire. Ebben a pillanatban egy kisebb terv szövődött ki a fejében.

- Menjünk, rohamozzuk meg őket - vigyorodott a többiekre, majd megindultak a terem másik végébe.

Máténak ennyi kellett: óriási léptekkel megközelítette a kényelmesen elterülő Katát, majd nemes egyszerűséggel ráfeküdt.

- Hogy mennél te a francba! Máté. Szállj. Le. Rólam - tagolta a mondatokat levegő után kapkodva.

- Erre nincs sok esély - felelte, ajka pedig megrándult.

- Máté, az Isten szerelmére! Ha nem emeled fel rólam a többtonnás hátsófeled, összenyomorítasz! - nevetett fel.

- Nem is többtonnás - vette sértődöttre a dolgot. - Formás hátsófelem van.

- Formásan óriási - hördült fel a lány. - Szállj le rólam, vagy nem tudom, hogy mit csinálok veled!

- Úgysem mered - öltötte ki a nyelvét.

Mindeközben pár méterrel odébb Krisztián ledobta magát Bogi elé, felvette ugyanazt az ülőhelyzetet, s vigyorogva figyelte a lányt.

- Jól szórakozol, igaz? - harapott alsó ajkába, ezzel elfojtva a kuncogást.

- De még mennyire. Már-már túlságosan is jól.

Tekintetét a többiekre vezette, akik önfeledten nevettek azon, ahogyan Máté és Kata veszekedik. Mi tagadás, tényleg szórakoztató volt.

- Tudod, már nagyon belefáradtam a sok táncba. Fura ezt mondani, de így érzek. Kellett egy kis kikapcsolódás, és a srácokra is ráfért egy kis nevetés. Szegényeket rendesen megtáncoltatom. Akaratos vagyok, igaz? - utolsó mondatánál a srácra nézett.

Kissé félt a választól. Tudja magáról, hogy sokat akar a többi táncostól, és, hogy egy kicsit kemény is velük, ám ez eddig nem tűnt fel neki. Csupán néhány napja csípett el egy beszélgetést, amelyben arról volt szó, hogy mennyire elfáradtak az elmúlt időben, és, hogy ha hazamennek táncóráról, akkor már semmihez sincs kedvük.

- Dehogy vagy akaratos - vágta rá azonnal a srác. - Csak ki akarod hozni belőlünk a maximumot. Ebben semmi rossz sincs. Tudom, hogy ez az előadás fontos neked, és fontos a csapatnak is, ezért érthető, hogy miért veszed ennyire komolyan és, hogy miért bánsz velünk ennyire keményen.

Krisztián szavai jólesően hatottak a lányra; ekkor érezte azt, hogy valaki igazán megérti őt.

- Kösz, Krisztián, ezt... ezt azért jó volt hallani - mosolyodott a srácra.

- Semmiség, Bogi - viszonozta a gesztusát, majd kitárta a karját.

Bogi azonnal a fiúhoz bújt, kezét átvetette a nyakán, s magához szorította. A fiú édes illata ismét belefurakodott az orrába, s nem szabadult onnan. Biztonságban érezte magát az ölelő karok között, és emiatt egy rosszabb érzés is a hatalmába kerítette. Krisztián mindent elmondott a szüleiről és a család körülményeiről, ő pedig egy szót sem szólt az övéről. Bár a fiú nem is érdeklődött iránta, még akkor sem, amikor a bátyjáról volt szó.

- Megrohamozzuk őket? - kérdezte Krisztián, miután kibontakozott a lány öleléséből.

Bogi vigyorogva bólintott, majd mindketten felálltak a földről, a többiekhez lépkedtek, s ráültek a csomóra. Mindenki önfeledt nevetésben tört ki. Hirtelen el is felejtették az időt; fontosabb volt az, hogy együtt vannak és, hogy jól érzik magukat. Ennyit, mint most, még sosem nevettek, és ezt csakis Boginak köszönhették. Bogi pedig ennek örült; örült, hogy örömet tudott okozni másoknak.