06. Tervezés

Krisztián nem szólt semmit; egy hang sem jött ki a torkán. Arca viszont eltorzult, szeme összeszűkült, teste pedig megfeszült. Kezét is ökölbe szorította, ám ennél több mozdulatot nem tett.

- Bogi, én... - ám a lány nem hagyta, hogy befejezze mondatát, ugyanis közbevágott.

- Ne! Krisztián nehogy azt merd mondani, hogy sajnálod, mert itt hagylak! Minden ember csak ezzel jött. Sajnálom. Részvétem. Ha bármiben tudok segíteni, akkor csak szólj. Nem. Nincs szükségem ezekre. Nem kell a sajnálatod, sem az, hogy elgondolkozz azon, hogy milyen rossz is volt nekem. Igen, nagyon rossz volt, egyedül voltam. Na és? Megesik az emberrel, nem? Egyszer úgyis mindenki meghal. Tamásnak akkor kellett meghalnia. Igen, ezt elfogadtam. Beletörődtem. Együtt tudok élni vele... - az utóbbi szavaknál Bogi hangja vékonyodni kezdett, szeméből pedig előtörtek az első könnycseppek.

  Krisztián a másodperc tized része alatt szelte át a kettejük között lévő távolságot, magához húzta a már zokogó lányt, és szorosan átölelte őt. Nem érdekelte az, hogy a lány könnyei eláztatják szürke - kedvenc - pólóját, azzal sem törődött, hogy Bogi eleinte el akarta taszítani magától. Elsőnek elkezdte ütni a fiú vállát, s reménykedett abban, hogy Krisz végül lazít a szorításán, vagy teljesen elengedi őt. Ám amikor rájött arra, hogy Krisztiánnak esze ágában sincs elengedni, abbahagyta a kapálódzást és a fiú csapkodását, fejét a vállába fúrta, majd kezét a dereka köré fonta. Megnyugtató érzés vette át az uralmat a teste fölött, szíve dobogása is normálissá kezdett válni, légzése is szabályozódott.

  Krisztiánnak kellemes illata volt, ami miatt azonnal lenyugodott. Most már csak szipogott, a könnyei megálltak, nem sírt.

- Én... én... sajnálom. Nem kellett volna ennyire kiakadjak, csak... ezt még senkinek sem mondtam el - utolsó szavainál lehajtotta a fejét, s cipője orrát kezdte vizslatni.

- Bogim - suttogta a fiú, ajkára pedig egy kósza, levakarhatatlan mosoly kerekedett. - Felőlem addig sírhatsz, ameddig ki nem fognak a könnycsatornáid. Ha ettől megkönnyebbülsz, akkor nyugodtan sírj.

  Bogi is megeresztett egy mosolyt, majd a fiú karjába borult. Nem sírt, bár a könnyei nagyon is ki akartak vándorolni az eredeti helyükről. Sírás helyett viszont csak mosolygott, s mélyet szippantott a fiú mámorítóan édes illatából. Kicsit eltávolodott tőle, egy zsebkendővel megtörölte az orrát, ezután pedig a fiúra nézett.

- Kitaláltam valamit a mezőségihez - szólalt meg hirtelen, majd megragadta Krisztián kezét, s a terem közepe felé húzta. - Lehetne egy olyan, hogy forgás... nem tudom, meddig... mondjuk fél percig.

  Krisztián egyik keze automatikusan tapadt Bogi derekára, másikat pedig a karjára helyezte. Gyorsan forogtak, a lány pedig halkan dúdolni kezdett.

- Ezután kiengedsz... majd két forgás, utána elmegyek a hátadnál... végül pedig megpördülök előtted - Krisztián mindent úgy tett, ahogyan Bogi mondta, a lépések pedig nagyjából tökéletesre sikeredtek.

Ugyan történt egy kis baki, ugyanis Boglárka lába megcsúszott, s majdnem a fiúra esett. De Krisztián hamar kapcsolt, megragadta a lány derekát, s megelőzte az óriási pofára esést.

- Ez, ugye, nem lesz benne? - kérdezte a fiú szórakozottan, karja közül pedig nem engedte a megszeppent lányt.

- Ha minden rendben lesz, akkor nem. De, ki tudja? - nevetett fel a lány, majd, miután visszaszerezte az egyensúlyát, eltávolodott a fiútól. - Akkor... szerinted... ez így jó lesz? Vagy gondolkozzak még rajta?

- Szerintem ez így megfelel. De ez a gyors résznél lesz, nem? - Bogi bólintott. - Miért van olyan érzésem, hogy terveztél valamit az elejére is?

A lány csak felnevetett. - Emlékszel az előző mezőségi koreográfiára? Hasonlítana a bejövetel, de valahogy mégis eltérne.

- Magyarázatot követelek - a fiú egy fura arcot vágott, ami miatt Boginak ismét nevetnie kellett.

Egy mozdulattal ledobta magát a földre, lábát maga alá húzta, s kényelmesen elhelyezkedett. Miután Krisztián is követte a példáját, mély levegőt vett, majd belekezdett a mondandójába.

- A Tükrösnek van egy videója Youtube-n. A dallama nem rossz, bár a hossza kicsit hosszú. Azt, hogy ha el tudnád intézni, nagyon jó lenne. Harangozással kezdődik, utána átvált lassúba, ezután pedig fokozatosan gyorsul. A harangszó nem tart olyan sokáig, talán tíz másodperc, ha van, de nem olyan biztos. Tehát... két oldalról két-két lány bejön, karonfogva. Középen találkoznak, s elkezdenek beszélgetni. Ezután bejöttök ti, kezet fogtok - látva Krisztián értetlen arckifejezését megrázta a fejét. - Mintha a fonóban lennének. Tudod... - Krisznek ekkor esett le a tantusz, s bólogatással jelezte, hogy érti már, hogy miről beszél neki. - Kéz fogás, beszélgetés, meg az, amit akartok. A zene hamar átvált a lassúba, szóval nem fogtok percekig ott beszélgetni. Épp csak kezet fogtok. Ezután egyesével, lassan, felkéritek a táncpartnereteket, s egy félkört formálva beállunk. Elsőnek lassú, majd átvált egy picivel gyorsabba. Eddig értesz? - kérdezte a fiútól, miután mély levegőt vett.

- Többé-kevésbé... - rázta meg a fejét a fiú.

- Ez lenne az eleje. A többit még ki kell találnom - sóhajtott fel a lány. - Szerinted milyen?

- Annyi, amennyit megértettem belőle, szuper. De, máskor próbálj meg lassabban beszélni, rendben? - kérdezte szórakozottan. - Amikor bezsongsz, akkor érthetetlenül beszélsz.

- Sajnálom - vonta meg vállát. - De azért értettél belőle valamit, nem?

- Persze - felelte a srác. - Most pedig menjünk - ezzel lendületet vett, majd felugrott a földről.

Kezet nyújtott Boginak, s felhúzta őt is. - Hova megyünk?

- Meglepetés.

- Krisztián! - csattant fel a lány. - Tudod, hogy utálom, ha nem mondasz el valamit.

- A srácok a közeli kocsmában vannak. Mondták, hogy ugorjunk be, ha van kedvünk.

- És honnan gondolod, hogy nekem most épp kocsmázáshoz van kedvem? - tette csípőre a kezét, s felháborodást színlelt.

- Talán mert szeretsz minket és imádsz velünk lógni - Krisztián válla megremegett, s kevesen múlt, hogy el nem röhögi magát. - Viccet félretéve, amúgy sincs más programod. Vagy mégis?

- Történetesen nincs... - válaszolta a lány, majd egy mozdulattal kikapcsolta szoknyájának gombját, s lekapta magáról a ruhadarabot, ezután pedig a cipőt is. - De, mit tennél akkor, ha mégis lett volna programom? - kihívó tekintettel vizslatta a fiút.

- Még akkor is elrángattalak volna magammal, ugyanis mi sokkal fontosabbak vagyunk, mint egy randi - vonta meg a vállát hanyagul.

- Honnan veszed, hogy randi miatt nem lennék szabad?

- Megérzés - vigyorodott el a srác, majd átkarolta a lányt. - De ha tényleg egy randi miatt mondanál le rólunk, akkor tuti biztos, hogy szétverném annak a szemétnek a seggét! Mégis hogy merészeli azt, hogy elrabol tőlem... tőlünk?

  Bogi csak felnevetett Krisztián poénján. Sejtelme sem volt, hogy a fiú nagyon is komolyan gondolta az elmondottakat. Krisz még bele sem mert gondolni, hogy mit fog tenni akkor, ha meglátja Bogit egy másik férfi oldalán. Abban biztos volt, hogy annak a szerencsétlennek az lenne az utolsó próbálkozása nők terén.

  Csak most döbbent rá igazán, hogy mit is érez a lány iránt. Meg szeretné védeni őt minden rossztól, mellette akar lenni jóban, rosszban... mindig. Meg akarja ismerni a gondolatait, a múltját, a jelenét, a jövőjét. Egyszerűen mindenét. S, hogy mit is szeret a lányban? Elsőnek is a mosolyát. Ugyan Bogi nem mosolyodik el sokszor, s legtöbbször is csak vicsorog, de amikor őszintén elhúzza a száját, akkor gyönyörű. Szereti még a lányában azt, hogy mindig remek ötletei adódtak. Vegyük például ezt a fellépést is. Három koreográfia egy hónap alatt nem kis teljesítménynek felel meg. De Bogi elvállalta, s végig is fogja csinálni. Tetszik még neki az, hogy tehetséges. Még senkit sem látott így hegedülni, pedig élete során rengeteg hegedűművésszel hozta őt össze a sors. Az a beleélés, amivel a lány játszik egyszerre csodálatos, fantasztikus és dicséretre méltó.

  Mondjuk azzal még mindig nincs tisztában, hogy miért nem mondja el neki azt, hogy mit érez iránta. Talán fél a választól. Vagy a lány nem így érez. Akkor mit fog csinálni? Odaveszne egy tökéletesen felépített barátság, s talán a tánccsoportnak is vége szakadna. Azt pedig nem szeretné. Jó így, ahogy van. Legalább a lány közelében lehet és együtt tölthet vele egy kevés időt.

- Megjöttünk - szakította meg saját gondolatmenetét, mikor odaértek a közeli kocsmához.

  Kinyitotta a lány előtt az ajtót, majd beengedte őt. A helységben sötét volt, szinte alig lehetett látni valamit, csupán egy gyéren világító lámpa bocsájtott ki magából egy kevés világosságot. Krisztián végigpásztázta a megtelt asztalokat, szeme pedig megakadt a leghangosabbnál.

- Ott vannak - mutatott az említett asztal felé, s ismét megragadta Boglárka kezét, s magával húzva lépkedtek az asztalhoz.

- Na végre! Már azt hittük, hogy nem is akartok hozzánk csatlakozni, mivel találtatok magatoknak valami jobb elfoglaltságot! - nevetett fel Ákos.

Bogi kissé kivörösödve fogadta a hírt, míg Krisztián csak hátba vágta barátját.

- Micsoda humor herold lettél hirtelen, Ákos - ingatta meg fejét a lány, majd helyet foglalt Kata mellett.

- Rendeltem neked egy kólát, ha nem baj - mondta Timi, majd a lány elé nyomta az említett italt.

- Hé, Bogi! - kiáltott fel hirtelen Máté, mire Bogi felé fordult. - A ruhák elintézve. Már csak anyagot kell szerezzünk, és anya hozzá is lát.

- Remek! Ki jön velem holnap anyagot venni? - kérdésére senki sem válaszolt. Épp erre számított. - Ne ilyen sokan, nem tudok választani - forgatta szemét, majd belekortyolt a kólájába.

- Holnap szabad vagyok. Hányra menjek és hova? - kérdezte Erika.

- Szerintem gyere elsőnek hozzám. Utána majd megbeszéljük, hogy hova tovább.

Erika csak bólintott, majd bekapcsolódott a beszélgetésbe. Bogi is megpróbálta mindezt, ám sehogy sem sikerült igazán figyelnie. Gondolataiban visszatért a délutánra, s megpróbálta megmagyarázni azokat az érzéseket, amelyek a testében keletkeztek. Eddig még sosem viselkedett így, pedig Krisztiánt régóta ismeri. A furcsa, megmagyarázhatatlan érzés pedig csak azóta kezdett el felerősödni, amióta megvan a csoport. Talán a csoport elindításával nem csak az összefutás száma fog megnagyobbodni, hanem a viszonyuk is változni fog.